S.O.S.Karitas logo

Hírek

Újdonságok az orvostudományból.

2018-05-20 22:40:00

Jó hír a gerincvelő sérülteknek és egy új remény

Nemsokára az orvostudomány egy szenzációs kísérlet végére tehet pontot.

1987-óta folynak kísérletek egy „Neurogél” fantázia nevű anyag kísérletről. Az állatkísérletek befejeződtek.

"Stéphane Woorly" számol be megdöbbentő kutatási eredményeiről. Egy macska műtétet mutat a film ahol a neurogelt használják.
Javulása is igen IMPRESSZIONÁLÓ – fél év alatt a hátsóvégtag mozgása és terhelhetősége helyreállt az után, hogy átvágták a gerincvelőt.

Egy műtéti részlet látható, melyen – talán – 1 centiméter él hosszú neurogél darabkát ültetnek be a gerinccsatornába a hiány helyére.

A neurogélről annyit mond, hogy “szintetikus polimer szövet”, teljesen szintetikus anyag, sterilizálható, nem okoz kilökődési reakciót Azt mondja, hogy a neurogél segíti azt, hogy a regenerálódó idegrost megtalálja az útját a másik véghez – eközben valamiféle nyomás fontosságát emlegeti… A REGENERÁCIÓS FOLYAMAT VÁRAKOZÁSON FELÜLI gyorsasággal zajlik (ez érzékelhető a macskáról készült filmen is, már 7 nap múlva észlelhető bizonyos javulás).

A klinikai kísérletek befejeződtek Kijevi orvosok által a embereken beültetet Neurogeel MŰKÖDIK



2017-09-12 06:17:00

Őssejtek és az idegsejtek keletkezése

  • Őssejtek bőrszövetből
  • Őssejtek életképtelen magzatokból
  • Nem minden idegi őssejt egyforma
  • Az őssejtek védik az idegsejteket ALs-ben
  • Hathatós új eszközök a betegségek tanulmányozására

 

Azokat az éretlen sejteket, amelyekből az emberi szövetnek fejlődnek ki, őssejtek néven ismerjük. Az őssejtek vizagálatát továbbra is ígéretesnek tartják bizonyos kórképek megértésében és gyógyításában. Különösképpen igaz ez a neurodegeneratív betegségekre, melyekben az idegsejtek kulcsfontosságú csoportjai pusztulnak el. A kutatók 2007-ben arról számoltak be, hogy újabb lehetőségeket találtak az őssejtek nagy számban való kinyerésére és számos zsigerben, pl. az agyban való hasznosítására. Sikerült megoldaniuk az őssejtkutatással folyamatosan felmerülő etikai problémákat is. Ezen kívül a vizsgálatok feltárták, hogyan segíthetnek az őssejtek az idegdegeneráció folyamatának megértésében és hogyan lehet őket hasznosítani a pusztuló idegsejtek kezelésére.

 Őssejtek bőrszövetből

 Az őssejt kutatás 2007-ben egy hatalmas lépéssel közelebb került a régóta várt célhoz: rávenni a felnőtt emberi szövet sejteit arra, hogy embrionális őssejtként viselkedjenek, és így kiküszöbölhetővé tenni a magzatok felhasználása által felvetett etikai kérdéseket. A Sejt (Cell) című folyóirat november 20-i számában, Japánban a kyoto-i Egyetemen dolgozó Shinya Yamanaka és munkatársai, négy, a magzati fejlődés során aktív gént vittek be egy módosított vírusba. A vírust felnőtt emberi bőrsejtekbe, fibroblasztokba ültették be. Ezek a gének aztán úgy programozták a bőrsejteket, hogy azok olyan őssejtekké alakultak át, amelyek képesek önmegújulásra és annyi új sejt termelésére, amenynyi egy magzati őssejtből általában keletkezik.

Egy másik csoport, amelyMadisonban, a Wisconsin-i Egyetemen golgozik James Thompson vezetésével egy kicsit más génkombinációt használt arra, hogy hasonlóan átprogramozzák az újszülöttekből származó bőrsejteket. Az eredményeik november 19-én jelentek meg online, és december 21-én nyomtatásban a Science című magazinban.

Ezzel a módszerrel előállított őssejtek ugyanolyan „pluripotens” tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a magzati őssejtek, ami annyit tesz, hogy bármely kívánt szövetté fejlődhetnek. A július 19-én megjelent Nature-ben két közlemény erősítette meg az eredményeket. Az egyik cikket Yamanaka a másikat Rudolph Jaenisch és munkatársai közölték a Boston-i Whitehead Intézetből. Leírták, hogy hasonló módszert használva nekik is sikerült egerek bőrsejtjeit pluripotens sejtekké átalakítani.

A kidolgozott módszert hamarosan használhatják olyan sejtvonalak előállítására, amelyek bizonyos betegségeket – pl. az Alzheimer-kór vagy a Parkinson-kór örökletes formái - okozó géneket tartalmaznak. Ezek a sejtvonalak aztán használhatóak lennének arra, hogy vizsgálják hogyan vezetnek bizonyos gének fehérje termékei betegségekhez, pl. idegi degenerációhoz, vagy arra, hogy teszteljenek lehetséges kezelési módokat. Végső soron az új őssejt technikától azt várják, hogy a gyógyászat új korszakát nyissa meg, amikor is számos ma még gyógyíthatatlan idegrendszeri betegség

gyógyíthatóvá válik az által, hogy a sérült idegsejteket a beteg saját bőrsejtjeiből átalakított egészséges idegsejtekkel pótolják. De még mindig számos akadály leküzdése áll.

Őssejtek és az idegsejtek keletkezése a kutatók előtt. Például, a géneknek módosított vírusokkal történő bevitelére a bőrsejtekbe, daganatok kialakulásához vezethet. Továbbá, a bőrsejtekből származó őssejtek nem azonosak a magzatokkel, és a különbségek jelentősnek és fontosnak bizonyulhatnak. Bár a lehetséges problémák megnyugtató megoldása még sok munkát igényel, az őssejteknak nagy mennyiségben való előállítása emberi magzatok felhasználása nélkül, már is hatalmas előrelépés.

 Őssejtek életképtelen magzatokból

 Dolly, a juh, 1997-es sikeres klónozása, a testi sejt sejtmagjának az áthelyezése néven ismert eljárás segítségével, reményt adott arra, hogy ugyanezzel a módszerrel végtelen számú őssejtek lesz majd előállítható –akár egészséges testi sejtek gyógyászati célra, akár öröklődő rendellenesség génjét tartalmazó sejtek kutatási célokra. Az eljárásnak része azonban a kívánt genetikai anyagnak petesejtekbe való bejutattatása. Emberi petesejt elegendő számban való kinyerése pedig jelentős technikai és etikai akadályokba ütközik.

A Nature című folyóirat június 7-i számában egy olyan lehetőséget írtak le, aminek a segítségével ezeknek az akadályok jórészé leküzdhető. Kísérleteikhez egereket használva, a Harvard Egyetemen dolgozó Dieter Egli és munkatársai azt mutatták be, hogy lehetséges őssejt anyagot juttatni megtermékenyített zigótákba; ez eddig senkinek sem sikerült.

A kísérlet egy fázisában a kutatók extra kromoszómával rendelkező zigotából, amely életképtelen, így nem alakul ki belőle élő utód– eltávolították a rendellenes kromoszómát és bejuttatták annak az őssejtnek a DNS-ét, amelyet szaporítani akartak. A mesterséges megtermékenyítéssel foglalkozó klinikákon körülbelül az emberi zigóták 3-5 százaléka hordoz ilyen rendellenességeket, amelyek a Szaporodásbiológiai Orvoslás Amerikai Társasága / Mesterséges Megtermékenyítés Eljárási Hivatala 2000-évi határozata alapján megsemmisítésre kerülnek.

A tanulmány a világon először mutatta meg hogyan lehetséges ezeetl az egyébként megsemmisitésre szánt zigótákat, tízezer számban őssejtekké átalakítani. Ez a módszer nem pusztít el egyetlen potenciális életet sem, mivel az embriók kromoszóma rendellenességei az élettel nem összeegyeztethetők. Mitöbb, a kapott őssejt genetikai anyaga nem lesz az eredeti donoréval megegyező. A technika erkölcsileg elfogadható módját jelenti az őssejtek nagy mennyiségben történő előállításának számos emberi genetikai betegség kutatásának a céljára.

Nem minden idegi őssejt egyforma

Ahhoz, hogy az idegi őssejtek terápiás erejének megítéléséhez, mindenekelőtt a tudósoknak alaposan meg kell érteniük azokat a tényezőket, amelyek az idegi őssejtek fejlődését befolyásolják. Az általános feltételezés szerint életük kezdetén valamennyi idegi őssejt egyforma, csak fejlődésük későbbi szakaszában válnak speciálisan elkötelezetté.

Ez a feltételezés azonban sejtkultúrákon végzett vizsgálatokon alapszik; alig ismert valami arról, hogyan viselkednek az őssejtek az agyban. Egy tanulmány a Science című folyóirat július 20-i számában azt állítja, hogy az idegi őssejtek sorsát nagymértékben meghatározza elhelyezkedésük.

Újszülött és felnőtt egereken kísérletezve, a San Fransisco-i Kaliforniai Egyetemen dolgozó Arturo Alvarez-Buylla és munkatársai nyomonkövették egy kis csoport ős sejt átalakulási folyamatát. Az őssejteket szelektíven és tartósan megjelölték zöld fluorescens fehérjével. A kutató csoport a felnőtt agy egyik olyan területének 15 különböző pontján jelölt meg őssejteket és követte azok átalakulását, amely jól ismert arról, hogy benne idegsejtek keletkeznek a születés után is. Érett, zölddel jelölt idegsejtek kialakultak minden vizsglt területen, de a keletkezett idegsejtek típusa eltérő volt származási helyük szerint. Továbbá, az őssejtek feltűnően ellenállóknak bizonyultak a környezet változásaival szemben. Még akkor is, amikor

az agyból kivették és sejtkultúrában továbbtenyésztették, különböző növekedési faktorokkal kezelték, vagy más állatok osztódó sejteket tartalmazó területeibe átoltották őket, az őssejtek idegsejtekké vagy más idegrendszeri sejtekké fejlődtek. Ráadásul, a keletkezett idegsejtek továbbra is az eredeti származási helyüknek megfelelőek voltak. A felfedezés arra utal, hogy bár az őssejtek valóban minden elképzelhető irányban

differenciálódhatnak, azok az idegsejt típusok, amelyeket egy bizonyos őssejt képes létrehozni az agy egy bizonyos területére specifikusak lehetnek és nem könnyedén fogadnak el új személyazonosságot, ha más helyre ültetik át őket. Ez a területi meghatározottság beszűkítheti egy adott őssejt populáció terápiás használhatóságát.

Az őssejtek védik az idegsejteket ALs-ben

Az őssejteknek általában azért a képességükért vagyunk hálásak, hogy egészséges sejtek új generációját hozzák létre a degeneratív betegségekben elpusztulók helyett. De használhatóak lennének gyógyászati anyagok eljuttatására is beteg sejtekhez. Embrionális őssejtvonallal kísérletezve, Madisonban, a Wisconsini Egyetemen Clive Svendsen és munkatársai úgynevezett gliális eredetű neurotróf faktort (GDNF) termelő őssejtet állítottak elő, amely táplálja és védi az idegsejteket. A Public Libary of Science PloS One című online újságának július 31-i számában a kutatók arról számoltak be, hogy GDNF-termelő őssejteket ültettek be olyan patkányok gerincvelőjébe, amelyek a mozgató neuronokat megtámadó betegségben, az un. amiotrófiás laterális szklerózisban (ALS vagy Lou Gehrig-kór) szenvedtek..

Őssejtek és az idegsejtek keletkezése

A transzplantátum megfogant és a betegség korai fázisában lévő patkányokban lényegében megvédte az összes sérült idegsejtet. A módosított sejtek erős kötődést mutattak a sérült idegsejtekhez, egyenesen a sérült terület irányába mozogtak mikózben GDNF-et pumpáltak kifelé a környezetükbe.

A folyamat nem állította helyre a mozgató neuronok és az izmok közötti kommunikációt, nem javította a patkányok mozgásképességét sem, a transzplantált sejtek szerepe csak az idegsejtek életben tartására korlátozódott. A viszonylagos sikertelenség ellenére azonban a próbálkozás rámutat az őssejtek felhasználásának egy kevésbé ismert területére, amely hasznos lehet számos betegség gyógykezelésében. Ezt a módszert, amely őssejteket használt arra, hogy hatóanyagot juttasson el sérült agyterületre, kísérletes körülmények között alkalmazták agydaganatok célzott gyógykezelésében is.

Hathatós új eszközök a betegségek tanulmányozására

Kutatók két csoportja, az amiotrófiás laterális szklerózist (ALS) tanulmányozva őssejteket használt arra, hogy jobban megértsük ennek a rejtélyes betegség kialakulásának a valódi okait. Az ALS esetek több mint 90 százaléka sporadikus, ami annyit tesz, hogy a betegek családjában korábban nem fordult elő a betegség. Azonban, néhány emberben mégis egy gént, a szuperoxid diszmutáz-1 (SOD-1) nevű enzimet kódoló gén mutációját azonosították a betegség okaként. Nem ismert hogyan okozza a génmutáció a mozgató neuronok károsodását. Különösképpen azt nem tudni, hogy a sérült gén közvetlenül érinti –e a mozgató neuronokat, vagy más sejtek is érintettek. Újabb tanulmányok azt találták, hogy még az egészséges motoros neuronok is elkezdik mutatni az ALS jellegzetes tüneteit, ha a mutációt hordozó nem idegi sejtekkel tenyésztik együt őket.

Az új vizsgálatok, mindkettő a Nature Neuroscience című folyóirat májusi számában jelent meg, azt sugallják, hogy a bűnösök a csillag alakú sejtek, az asztrociták, amelyek számos szerepet töltenek be az agyban. Közvetlenül egér embriókból kivett mozgató neuronokkal, illetve egér embrionális őssejtjeiből származó idegsejtekkel kísérletezve, a Columbia Egyetemen dolgozó kutatók, Serge Przedborski vezetésével az első tanulmányban leírták, hogy az emberi SOD mutációval rendelkező mozgató neuronok rendellenességeket mutatnak, de neurodegenerációt nem.

Madisonban, a Wisconsin Egyetemen dolgozó Clive Svendsen, és munkatársai olyan őssejteket állítottak elő, amelyek egy idegvédő (neuroprotektív) anyagot, az ún. gliaeredetű neurotróf faktort (GDNF) termelnek. Ezeknek a sejteknek a beültetésével életben tudták tartani a mozgató neuronokat az ALS korai fázisában patkányokban.

 Őssejtek és az idegsejtek keletkezése

A mutációval rendelkező asztrociták viszont mozgató neuronok pusztulását váltották ki, ugyanazon a degeneratív útvonalon keresztül, amit már az ALS-ben is azonosítottak. Ezenkívül, a csoport megállapította, hogy az asztrociták egy, kizárólag a mozgató neuronkra mérgező anyag kibocsátásával okozzák a károsodást, szemben más támasztó-, például glia sejtek által kibocsátott ártalmatlan anyagokkal.

A második tanulmányban, a Harvard és a Perugia Egyetemeken dolgozó Kevin Eggan és munkatársai egér embrionális őssejteket használtak modellként, ugyanezen kérdés tanulmányozására.

A kutatók olyan egerek őssejtjeit használtak, amelyek vagy arra lettek tenyésztve, hogy a normális emberi SOD gént, vagy ennek mutáns verzióját tartalmazzák, majd engedték, hogyaz őssejtek nagy számban mozgató neuronokká differenciálódjanak. A mutációt tartalmazó sejtek a betegség kialakulásának jellegzetes lépésein mentek keresztül, amely végül a mozgató neuronok pusztulásához vezetett. Mindez arra utal, hogy az őssejtes megközelítés hatékony, hosszútávú kutatási modellje az ALS-nek. Továbbá, mind a normális, mint a mutáns mozgató neuronok mutatták a neurodegeneráció jeleit, ha a SOD-mutációt tartalmazó támasztó sejtekkel tenyésztették együtt őket.

Mindkét felfedezés új utakat nyit meg a gyógyításban, megmutatva, hogy az ALS nem a mozgató neuronok saját tulajdonságaitól, hanem olyan tényezőktől függhet, mint az asztrociták, amelyek hatnak rá. Azt is jelzik, hogyan lehetnek az őssejtek hathatós új eszközök a betegség pathomechanizmusának tanulmányozásában. A második tanulmány még egy sejt-alapú módszert is leír, aminek a segítségével gyógyszer hatóanyagokat is lehet vizsgálnj.

 


2016-08-15 01:31:00

Őssejt-terápia alkalmazása az autizmus kezelésében

Abstract

Az autizmus spektrum zavarok (ASD) közé olyan idegfejlődési rendellenességek tartoznak, amelyek manapság már nagy arányban fordulnak elő, minden 166 gyermekből egy szenved miattuk. Ezen betegségek leggyakoribb formája maga az autizmus. Számos neurofiziológiai tünet jellemző rá, ezek közül az immunrendszer abnormális működése, valamint a neurális hipoperfúzió (agyi vérkeringési zavar) a leginkább ismertek. Úgy néz ki ezek a problémák a megváltozott és patológiás gyulladásos folyamatok miatt lépnek fel. A mezenchimális őssejtekkel (MSC) történő gyógykezelés a graft versus host betegség (szervátültetést követő szerv-kilökődés)  és a Crohn-betegség (krónikus bélgyulladás) során már a klinikai kipróbálás utolsó fázisában van, ezek a kórok az immunrendszer hibás működése miatt alakulnak ki. A köldökzsinórvérből származó CD34+ sejtek jól ismert angiogenezis stimulálók (erek újraképződését serkentik), amelynek fontos szerepe van periferiális iszkémia és agyi iszkémia (keringési elégtelenség) során. Ezen felül vannak olyan adatok a klinikumban, amelyek igazolják a CD34+ sejtek jótékony hatását autisták gyógykezelésében. Kutatócsoportunk célul tűzte ki az MSC és a CD34+ sejtek terápiában történő kombinálását és ezzel a kezelést autista gyermekek esetében.

Háttér

Az autizmus spektrum zavarok (ASD) előfordulási gyakorisága napjainkban rendkívül magas, minden 166 gyermekből egyet érint. Az autizmus, az Asperger-szindróma, a Rett-szindróma, valamint a gyermekkori dizintegratív rendellenességek tartoznak az ASD családba. Ezek közül az autizmus fordul elő a leggyakrabban, amely a szociális interakciók defektusában, verbális-és nonverbális kommunikációs zavarokban, ezen kívül viselkedési rendellenességekben merül ki. Az egészen enyhétől a rendkívül súlyosig sok féle formában előfordul, s kialakulásának hátterében genetikai és környezeti okok egyaránt állhatnak. Irodalmi adatok szerint a tünetek már 12-18 hónapos korban is megjelenhetnek [1], de leggyakrabban 24-36 hónapos gyermekeknél diagnosztizálják. Emellett előfordul, hogy csak felnőttkorban jön elő a betegség. [2] Az autizmus diagnosztizálása DSM-IV-TR módszerrel történik, vagy egyéb, kérdőíveken alapuló tesztek segítségével. Az autista gyerekek általában zárkózottak, befele fordulóak és távolságtartóak. Jellemző még rájuk, hogy nem képesek tanulni saját tapasztalataikból, s másképp alkalmazkodnak a megváltozott környezethez, mint az egészséges emberek. Viselkedési zavaraik mértékétől függően, néhány autista gyermekből önálló életet élő és dolgozni képes felnőtt válhat, ám ez a ritkábbik eset.

A jelenkori gyógyítás skálája igen széleskörű, a szakemberek próbálkoznak pszichológiai, táplálkozástudományi, valamint gyógyszeres kezelésekkel, habár a nem gyógyítható betegségek közé tartoznak. A viselkedészavarok gyógyítása a szociális interakciók létesítésére történő bátorításból, kommunikációs és a figyelem készségeinek javításából, az öntudat erősítéséből áll. A táplálkozás-terápiát tekintve speciális étrend kialakításával próbálkoznak a szakemberek, s a hiányzó vitaminok és ásványi anyagok pótlását szorgalmazzák. A gyógyszeres kezelésekkel pedig a kifejezetten az autizmushoz kötődő kóros mechanizmusokat célozzák. Így például szerotonin reuptake inhibítorokkal (SSRI) kezelnek, mint a fluoxetin, fluvoxamin, szertralin és a klomipramin, amelyek a szorongást és a depressziót gyógyítják. Bizonyos szakemberek szerint ezek a szerek a szociális kapcsolatépítés erősítését és a folytonosan ismételt cselekvések gátlását is megvalósítják. Az olyan tipikus antipszichotikus gyógyszerek, mint tioridazin, flupenazin, klorpomazin és a haloperidol hatására csökkennek az abnormális viselkedésmintázatok. A kevésbé tipikusok pedig, mint a risperidon, olanzapin és ziprazidon szintén javítanak a viselkedési problémákon. Az autizmus okozta rohamokat főként rángatózást gátló szerekkel gyógyítják, mint például a karbamazepin, lamotrigin, topiramát, valproinsav. A figyelemzavarok és a hiperaktivitás gyógyszere például a metilfenidat. (Ritalin)
Manapság számos klinikai kísérlet zajlik, amelynek során túlnyomásos oxigénterápiával, cinkterápiával, gyulladásos folyamatokat gátló szerekkel foglalkoznak a kutatók. Ám sajnos magának a betegségnek a patomechanizmusa ez idáig még nem tisztázott, így a különféle terápiás módszerek vegyes sikerrel kecsegtetnek. A mi tanulmányunk kétféle folyamatra fókuszált az autizmus hátterét illetőleg: az agyi hipoperfúzióra és az immunrendszer hibás működésére. Célkitűzésünk volt a CD34+ sejtek és a mezenchimális őssejtek terápiás alkalmazási lehetőségeinek feltárása.

Agyi hipoperfúzió autizmus során

Az autista gyermekek agyában a vérkeringés defektusa figyelhető meg, amely hipoxiát, vagyis alacsony oxigénellátást eredményez. Ezek az eltérések bazális hipoperfúzióval is járnak [3], valamint a perfúzió csökkent mértékben reagál azokra az ingerekre, amelyek normális körülmények között szabályozzák azt. [4] Számos tanulmány számol be arról, hogy a hipoperfúzió alá eső területek az agyban pontosan azok, amelyek az autizmus során fellépő abnormális tevékenységek végzéséért felelnek. Példának okáért, a temporális lebeny befolyásolja az arcok felismerésért, a szociális interakciók létesítését, valamint a nyelvi készségeket is, s ez a terület autistákban hipoperfúziót mutat, az egészséges kontrolloknál viszont nem. 

Fontos alaposan körbejárni azt a kérdéskört, hogy az egyes hatásokat pontosan milyen tényezők okozzák. Például, ha a temporális lebenyben fellépő iszkémia nem okozó, csak okozati tényező lenne, az erre irányuló terápia csupán tüneti kezelésnek minősülne, nem az ok megszüntetőjének. Ám úgy tűnik, a hipoperfúziós folyamat, illetve a létrejött hipoxia mértéke egyenesen arányos az autizmus tüneteinek súlyosságával. Ezt támasztja alá az is, hogy a hipoxia mértékének növekedésével statisztikailag szignifikánsan csökken az intelligencia hányados. [8] Bachavelier és munkatársai számos kísérletet végeztek főemlősök és egyéb állatok bevonásával, amelyek a temporális lebeny hipoperfúziója és az autizmus tüneteinek megjelenése-és súlyosbodása közötti összefüggést demonstrálták. [9] Az is ismert, hogy az amygdala, a hippocampus, vagy egyéb temporális agyterület roncsolása, illetve eltávolítása után megjelennek azon tulajdonságok, amelyek az autistákra jellemzőek. (úgy, mint kifejezéstelen arc, csekély szemkontaktus, sztereotíp mozgásformák végzése) Klinikailag, a temporális lebeny vírus, vagy más ágens általi pusztítása maga után vonja az autizmus tüneteinek létrejöttét mind gyermekek [11-14], mind felnőttek esetén.[10]
Vitathatatlan, hogy a hipoperfúzió és a hipoxia szorosan kapcsolt az autizmus kialakulásával, s ez felveti azt a fontos kérdést, hogy vajon a hipoxia megszüntetése gyógyítja-e az autizmust. A temporális lebenyben fellépő 
hipoxia közvetlenül nem eredményezi az agysejtek apoptózisát, vagy nekrózisát. Azonban egy sor káros folyamat elindulásáért felelősek.[15] A hipoxia mellett káros metabolitok-és neurotranszmitterek szabadulnak fel, mint a glutamát, amely nagy mennyiségben toxikus hatású. Emiatt jelenleg egy hatékonynak tűnő gyógyszer, a Riluzon áll fejlesztés alatt ez ellen, amely glutamán-inhibítor. [17] Emellett jó iránynak bizonyul a perfúzió mértékének növelése angiogenezis által, hiszen a vérárammal a káros anyagok ki tudnak tisztulni. Mindezeken kívül úgy tűnik, az agysejtek pusztulása is nagyban hozzájárul a tünetek súlyosbodásához, így ígéretes terápiás lehetőség progenitor sejtek bejuttatása az érintett területekre, amelyekből aztán neuroregeneráció valósulhat meg.  Számos bizonyíték szolgál arra, hogy ilyen sejtbevitellel gyógyítható a sztrók[18], a szubarachninodiális hemorrágia [19,20] és a kongentiális zavarokat okozó betegségek. [21] Feltehetőleg a hipoxia megszüntetése ön-javító mechanizmusok beindulásához is vezet, ahogyan erre állatkísérletes bizonyítékok is vannak. [22-24] Jelenleg az Egyesült Államokban 2 átfogó klinikai vizsgálat is zajlik, amely az autisták agyában az oxigénmennyiség növelésén alapszik, ez az úgynevezett hiperbarikus medicína. [25,26] A tudomány jelenlegi állása szerint azonban a sejtterápia használata angiogenezis serkentésére, s ezáltal az oxigénellátás javítására nem túl széleskörű.

Az immunfolyamatok helytelen működése autizmus során

Az alapvető kölcsönhatások, amelyek az immun-és az idegrendszer között fennállnak, még nem teljesen tisztázottak. Filozófiai értelemben véve a saját-idegen anyag felismerésének, a memória kialakításának képességén csak az immun-és az idegrendszer osztozhat. Fiziológiailag minden egyes immunszerv is birtokolja ezen kompetenciákat, azáltal, hogy idegrendszeri beidegzés alatt állnak, kommunikálnak az idegrendszerrel és más immunrendszer-elemekkel. Autista betegekben ezen kapcsolatok abnormális működése észlelhető, mind a központi, mind a környéki idegrendszer bizonyos részeinek hibái miatt.
Az asztrocita sejteket cerebrális endothelium borítja, s fontos szerepet játszanak a perfúzió szabályozásában [27,28] és a vér-agy gát kialakításában. [29] Ezek a sejtek képesek közvetíteni bizonyos immunológiai/gyulladásos reakciókat. Felszínükön Toll-like receptorok találhatóak, amelyek felismerik a virális-és bakteriális mintázatokat, valamint az úgynevezett danger-szignálokat, amelyek a szervezett fenyegetettségét közvetítik. Ilyenek a hősokk-fehérjék, vagy a csupasz DNS. [30] Az asztrocitáknak tehát lényeges védelmi szerepük van fertőzések során, hiszen aktiválják a gyulladásos citokineket is, mint a TNF-alfa, vagy bizonyos interleukinok. (IL-1-béta, IL-6) [31] Emellett serkentik a központi idegrendszer által indított adaptív immunválasz létrejöttét olyan kemokineken keresztül, mint a CXCL10, CCL2, BAFF. [32] Ezeken kívül antigén-prezentáló képességgel is bírnak, s kiváltják a T-és B-sejtes immunválaszt az idegen anyagok ellen. [33,34] Mindazonáltal hibás működés esetén ezek a sejtek súlyos károsodásokért lehetnek felelősek, mivel hatásukra túltermelődhetnek a gyulladási produktumok. Számos idegrendszert érintő betegség hátterében ezen okok állnak, mint az amitrofikus laterális szklerózis (ALS) esetében is, [35,36] ahol az asztrocita túlműködést [35,36] képalkotó eljárásokkal és autopsziával is kimutatták.[37-39] A szkelrózis multiplex autoimmun betegség esetén pedig bizonyítást nyert, hogy az autoreaktív folyamatok fenntartásáért, valamint a patológiás plakkok kialakulásáért az asztrociták hibás működése felel. [40,41] Agyi érkatasztrófa során pedig az asztrociták nem megfelelő feladatvégzése miatt neurotoxinok juthatnak át a vér-agy gáton [42], s ez eredményezheti a sztrók bekövetkeztét. [43,44]

Vargas és kutatócsoportja 11 autista gyermek agyából vett és 7 egészséges kontroll személy autopszia mintáját hasonlította össze. Mind az immunhisztokémiai, mind a morfológiai vizsgálat aktív gyulladásos folyamatok lejátszódásáról számolt be az autisták agykérgi, fehérállományi és kisagyi területeiről. Számos, asztrociták által aktivált gyulladásos citokin túlműködését észlelték a kutatók, mint a TNF-alfáét, vagy a MCP-ét. Ezen kívül ELISA módszerrel is kimutatták ezen anyagok felhalmozódását. [45] Bizonyított tény az is, hogy a rákterápia során alkalmazott gamma-interferonok a vér-agy gáton történő átjutása számos kognitív-és neurológiai abnormalitáshoz vezet, s ez az anyag is asztrocita aktiválásra termelődik.,[48,49] s autista gyermekek vérplazmájából megnövekedett mennyiségben mutatható ki. [48,49] Ezek a citokinek számos útvonalon keresztül a neurológiai funkciók megváltozásait eredményezik, az idegsejt aktivitását direkt módon befolyásolhatják. Például a Parkinson-kór modellezéséhez használt neurotoxin, az MPTP gamma-interferon aktiváció útján éri el hatását, a szubsztancia nigra területén lévő dopaminerg sejtek pusztítását. Erre bizonyíték, hogy a gamma-interferon génjének kiütésével csökken az MPTP okozta neurotoxicitás, illetve azokban a modellállatokban is, ahol gamma-interferon antitesteket alkalmaztak. [50] Emellett fontos megjegyezni, hogy a gamma-interferon aktiválja a 2,3 –indolamin-deoxigenáz enzimet, amely további idegrendszerre mérgező anyagok előállítását katalizálja, (mint a 3-OH-kineurin, vagy a quinolinsav) amelyek a krónikus gyulladásos betegségekben demenciát okoznak.

Az autista gyermekekben a már ismertetetteken kívül a T-és B-sejtes immunválasz zavarait is leírták. Ilyen például a szisztémás T-sejtes limfoénia, amely gyenge válaszreakciót és a citokintermelés abnormalitását okozza. [51,52] Eben az állapotban a gyulladásos reakciók komoly problémákat okoznak, valamint gyakorlatilag teljes immunhiány valósul meg, noha elvileg minden autoimmun-betegség bizonyos fokú limfoéniával jár együtt. (Marleau és Sarvetnick review-ja nyomán [55]) Az autoimmun-szerű állapot gyakran valósul meg autistáknál, valószínűleg ez az egyik kiváltó oka a betegségnek. Erre bizonyítékul szolgál, hogy autista gyermekek véréből számos autoantitest mutatható ki, míg egészséges kontrollokéból nem. Ezek között akad, amelyik a myelin egyik fehérjéjét [56], agyból származó részeket[57,58], vagy Purkinje-sejt komponenseket [59] ismer fel és támad meg, esetleg neurotrop faktorokat [60,61], vagy neuron-axon filamentumokat. Emellett az autista gyermekek családtagjainál megnövekedett hajlam állapítható meg autoimmun-betegségekre nézve, egészséges kontrollokkal összevetve. [62,63] Ezekből a vizsgálatokból úgy tűnik, specifikus Humán Leukocita Antigének (HLA) mintázatának öröklődése szintén szoros összefüggésben áll az autizmus kialakulásával. [64,65] További feltehető genetikai ok lehet a C4b allél funkcióvesztése, génpolimorfizmusok megléte a tárgyalt génekre nézve.[66-69] Ismert tény, hogy géntechnológiával autoimmun-betegségben szenvedővé tett állatok kognitív zavarokkal és neurológiai abnormalitásokkal is küzdenek. [70] Mindezek mellett azt is meg kell említeni, hogy az autista személyek egy speciális, autoimmun-betegség szerű szindrómában is szenvednek, amelyet mindezidáig még nem sikerült teljesen leírni. Ezeknél a betegeknél az emésztőszervrendszerben található nyálkahártyán léziók figyelhetőek meg, valamint limfocita infiltráció, komplement elmozdulások (mindkét jelenség a természetes immunrendszer válaszoló képességének alulműködését eredményezi) és citokin-túltermelődés jelentkezik. Ennek kísérletes bizonyítékai is vannak, amelyek autista gyermekek és egészséges kontrollok összehasonlításán alapszanak. [71] A tünetek a Crohn-betegség során fellépő abnormalitásokra emlékeztetnek, s a táplálkozással is összefüggésben állhatnak. [72] A gyulladásos folyamatok nagymértékű jelenléte, valamint az immunrendszer szabályozásának defektusa a gyulladásos citokinek (gamma-interferon [73], IL-12 [74], TNF-alfa [75] megnövekedett mennyisége révén érvényesül. Emellett autista gyermekek vérében jóval több neopterin (makrofágok produktuma) található, mint egészséges személyekében, amely szintén hozzájárulhat a tünetek fellépéséhez. [76] Valamint további bizonyíték, hogy az anti-gyulladásos citokinek, mint az IL-10 [77], vagy a TGF-béta [78] koncentrációja jelentősen alacsonyabb autisták vérében. Tehát a gyulladásos reakciók fokozódása mellett azok szabályozó mechanizmusai sem működnek megfelelőképpen a betegekben.

A környéki idegrendszer területein fellépő gyulladásos folyamatok neurotoxikus vegyületek felhalmozódását eredményezhetik, mint amilyen a kinolinsav. A gyulladás megléte, illetve a patológiás asztrocita-aktiváció (lásd korábban) szoros összefüggést mutatnak az autizmussal. Ezen mechanizmusok gátlására már léteznek gyógyszeres kezelések, amelyek azonban vegyes sikerrel kecsegtetnek. Példának okáért, egy átfogó klinikai vizsgálatban, melyben egy anti-gyulladásos PPAR-gamma agonista vegyületet teszteltek, a 25 résztvevő autista gyermek közül 75%-uk nem megfelelő viselkedést mutatott. [80] Egy másik reményteljes vizsgálat, amelyben az intravénás immunoglobulin gyulladáscsökkentő effektusát figyelték autista pácienseken, ellentmondásos eredményeket hozott, bár egyes esetekben a kívánt hatások jelentkeztek. [81,82] A legfrissebb kutatások ezen a területen belül az úgynevezett off-label gyógyszerkutatások (azaz a gyógyszer olyan betegségre történő alkalmazása, amelyre az még nincs törzskönyvezve). Ilyenek a minociklin [83], az n-acetilcisztein [84], illetve a cink és az aszkorbinsav [85] gyógyszerfejlesztési vizsgálatai. Sajnálatos tény, hogy átütő sikert eddig még nem sikerült elérni az autizmus gyógyszeres kezelésében.

Az agyi hipoperfúzió kezelési lehetősége CD34+ köldökzsinórvérből származó sejtekkel

Perifériás artériás betegség [86], miokardiális iszkémia [87], valamint sztrók [88] gyógyításában már sikerrel alkalmaztak kutatók angiogenezis indukciót. E folyamat során véredények képződése történik meg, amelyet hipoperfúzionált területeken indukálni lehet. A procedúrát a hipoxia-indukált faktor (HIF-1) irányítja, amely alacsony oxigénszint érzékelése esetén egy sor traszkripciós faktort aktivál. Ezek a faktorok később az angiogenezis létrejöttéért felelős gének átíródását serkentik. (SDF-1, VEGF, FGF, mátrix metalloproteázok) [89] Az irodalomban bizonyítékok vannak rá, hogy miokardiális infarktust követően a páciensekben csontvelői eredetű őssejtek részt vettek erek újraképződésében, valamint a sérült területek helyreállításában, ezáltal gátolták a tartós iszkémiát. [90] Hasonló folyamatok játszódtak le olyan betegek agyában, akik cerebrális iszkémián, sztrókon estek át. [91] Ezeket a történéseket kutatócsoportok modellezték, s azt tapasztalták, hogy idegrendszeri őssejtek angiogenezist valósítottak meg, valamint részt vettek az elpusztult agyterületek újraépítésében. [92] Az ismertetett folyamatok közvetítő molekulák által is szabályozva vannak. Példának okáért, neurális hipoxia esetén a jól ismert SDF-1 nagy mennyiségben választódik ki, s többek között a neurális progenitor  (differenciálatlan őssejt) megfelelő helyre történő vándorlását is irányítja, [92] akárcsak a VEGF. [93] Az ilyen problémákat követő felépülésnek azonban vannak korlátai, mivel számos szabályozó útvonaltól, faktortól függ a folyamat. Különféle exogén résztvevők alkalmazására is irányulnak kísérletek, úgymint az FGF-2 [94], az eritropoetin [95], és a Granulocita kolónia stimuláló faktor (G-CSF) [96], ám ezek sem ígérnek biztos sikert.
Az iszkémia gyógyítására irányuló angiogenezis-indukció sikerrel valósulhat meg olyan sejtek használatával, amelyek egyrészt érújraképző faktorokat termelnek, másrészt képesek az erek falát alkotó endothel sejtekké differenciálódni. Nevezetesen, a CD34+ sejtek alkalmazása e téren effektívnek bizonyult. [97] Mind miokardiáis iszkémia [98], mind perifériás artériás betegség [99] gyógyításában hatásosnak bizonyultak ezek a csontvelőből származó sejtek. Mindemellett autológ CD34+ sejtterápiát is sikerrel alkalmaztak már a klinikumban. [100] Úgy tűnik, az angiogenezist stimuláló őssejtek közül a legnagyobb sejtproliferációs képességgel a köldökzsinórvérből származó CD34+ sejtek rendelkeznek, emellett a leghatékonyabbak citokin-termelésben és endothel sejtekké történő differenciálódásban is. [101, 102]
Angiogenezis serkentésére már számos iszkémia-modellben sikerrel alkalmazták a köldökzsinór –vérből származó sejteket. Emellett akadnak tanulmányok, amelyek jól demonstrálják a CD34+ sejtek endothel sejtekké történő differenciálódási képességét. [102] Az is bizonyított, hogy a köldökzsinór-vér eredetű CD34+ sejtek endothel-sejtekké történő alakulása 10szer hatékonyabban megy végbe, mint a csontvelő-eredetűeké.  [103] Egyes kísérletekben immunrendszer abnormalitásokkal, valamint agyi artériában okozott sérülésekkel rendelkező egerekbe CD34+ sejtek bevitele az agyi defektusok csökkenését és neuroregenerációt okozott, valamint különböző angiogenetikus faktorok termelődését is. [104] Ezeken kívül számos tanulmány szintén megerősítette ezen sejtek hatékonyságát neuroregeneratív folyamatok során. [105-107] Ezen felsorolt eredmények tükrében feltételeztük, hogy a köldökzsinór vérből izolált, CD34+ típusú sejtek valószínűleg jó kezelési stratégiát szolgáltatnak az autizmus gyógyítására, hiszen ennél a betegségnél is fellép iszkémia (gyengébb mértékben, mint egy sztrókot követően) és az angiogenezis indukciója ebben az esetben nagy jelentőséggel bír. Mindazonáltal fontos szempont, hogy a köldökzsinór vér kevés CD34+ őssejtet tartalmaz, ami nehezíti a klinikai alkalmazást, valamint hogy csak néhány beteg esetén alkalmazható autológ sejtátvitel, az allogenikus bevitelnek pedig (másik embertől kap sejtet a páciens) komoly kockázatai vannak. Épp ezért a sejtátvitel csak immunszupressziót követően valósulhat meg, a kilökődést megelőzendő.
Számos laboratóriumban foglalkoznak CD34+ sejtek tenyésztésével, különböző mértékű sikereket elérve. A szaporítás során ugyanis számos növekedési faktort, különleges közeget, valamint tápanyagot kell a sejteknek biztosítani, s a sejtek differenciációs képessége limitált. [108-110] Emellett az eljárással kapcsolatban komoly etikai problémák is felmerülnek.
A CD34+ sejtek bevitelét követően mind graft versus host, mind pedig host versus graft betegség fölléphet. (Mindkettő abból adódik, hogy a bevitt anyag és a szervezet nem kompatibilis egymással.) Jelen tanulmány 
szerzői a közeljövőben egy olyan publikáció közlését is tervezik, amelyben magyarázatot adnak a köldökzsinór-vér sejtek alkalmasságára a gyógykezelés során, ha nem történt immunszupresszió. A vizsgálatban 500 betegnél történt meg a tárgyalt őssejtek beadása anélkül, hogy a kezelést megelőzte volna immunszupresszió. Graft versus host betgség egyiküknél sem jelentkezett. [112-115] Host versus graft rendellenesség kialakulhat, amelynek következtében a bejuttatott sejtek egy része eltűnhet a szervezetből, ám ezekben az esetekben is összeségében sikeresnek mondható a gyógymód. [116-118] Ezek az eredmények alátámasztják azon megállapításunkat, hogy a CD34+ köldökzsinór-vérből vett őssejtekkel történő terápia hatékony eszköz lehet az autizmus gyógyításában.

Mezenchimális őssejtek immunrendszer-béli változásokat eredményeznek

Az immunrendszer hibás szabályozásának javítása az autizmus kezelése során effektív, s a várt hatás nem csak az emésztőszervrendszerre irányul, hanem elsősorban a neurológiai funkciókra. Antibiotikumokkal történő [119], illetve speciális diétával történő gyógyítás [120] a bélrendszerben történő gyulladásos folyamatok csökkentése révén az idegrendszer zavarainak csökkenéséhez is vezet. Habár, mint azt az előzőekben már megtárgyaltuk, az alkalmazott gyulladáscsökkentő kezelések eredményeket hoznak, ma még nem létezik olyan bevált gyógyszer, amely a jelentkező immunrendszeri abnormalitások mellett elsődlegesen a gyulladásokat szüntetné meg. Kutatócsoportunk reményei szerint a mezenchimális őssejtek alkalmazása pontosan ezt a funkciót látja majd el. Már a klinikai kipróbálás II-es és III-as fázisában zajlanak olyan vizsgálatok, amelyekben ezt a sejttípust sikerrel alkalmazzák Crohn-betegség gyógyítására. [121]
A mezenchimális őssejtek formatív pluripotens sejtek (bármilyen más sejttípussá alakulhatnak) megtalálhatóak a csontvelőben, a vérben, a bőr dermis rétegében, a periosteumban, a csonthártyában. Laboratóriumban viszonylag jól tenyészthetőek csontvelőből kivonva különféle közegekben. Fontos tulajdonságuk ezeknek a sejteknek, hogy képesek konstitutív módon olyan immun-inhibítorokat kiválasztani, mint az IL-10, vagy a TGF-béta, valamint a T-sejteknek történő antigén bemutatás folyamatában is közreműködnek. [122,123] Így lehetővé tehetik az immunválasz gátlását autoimmun-reakció létrejöttekor, vagyis allogenikus sejtátvitel esetén alkalmazhatóak a kilökődés-megelőzésére. Annak a további megértése céljából, hogy a mezenchimális őssejtek hogyan is képesek gátolni az immunválaszt, két eseményt szükséges még megtárgyalni, amelyek elengedhetetlenek a hatékony T-sejtes immunreakció létrejöttéhez. Az egyikük az, hogy a T-sejtek felismerik az antigént, a másik pedig, hogy kostimulációs, vagy koinhibíciós szignálok aktiválják, vagy épp gátolják őket. A mezenchima sejtek koinhibítor faktorokat juttatnak a T-limfocitákhoz, amelyek így nem tudják felismerni a bemutatott antigént, s mivel ezt követően más sejtek is gátló anyagokat küldenek feléjük, nem jön létre T-sejtes támadás. Ezt a mechanizmust kutatók egérben már modellezték, bebizonyítván, hogy mezenchima őssejtbevitel után egy donor-specifikus immuntolerancia alakul ki a gazdaszervezetben, amely egy hosszú távú allogén grafttal szembeni elfogadó képességet eredményez. [124] Más kutatásokban napvilágot látott, hogy a mezenchimális őssejtek örökítik immunoszupresszivitásukat, azáltal, az utódsejtjeik is képesek lesznek PGE-2 és IL-10, valamint indoleamin 2,3 deoxigenáz, vagy Galectin-1 termelésére. (amelyek T-sejtek ellen hatnak) [125126]
Ezek a sejtek a már tárgyaltakon kívül arra is képesek, hogy nem specifikus módon akadályozzák a dendritikus sejtek érését és antigén-prezentáló képességüket. [127,128] Immunszupresszív tulajdonságuk nem függ attól, hogy hosszabb ideig tartották-e őket sejtkultúrában, hiszen kutatóknak már sikerült demonstrálni, hogy frissen izolált, besugárzott mezenchima őssejtek hatására is indukálódott a T-sejtek apoptózisa. [129] Más publikációk arról számolnak be, hogy a CD4+, vagy a CD25+ mezenchima őssejtek képesek voltak elsődleges feladatként az antigén-specifikus T-limfocita regulátor sejtek működését indukálni. [130] Ezen állításokat jól reprezentálja az a kutatás, amelyben szklerózis multiplex rágcsáló modellben, valamint az autoimmun encephaloalomielitis kísérletes modelljében hatékony kezelési módszernek bizonyult a mezenchima sejtek bevitele, mivel gátolták a T-sejtek működését. [131] A sejtek beültetésének biztonságosságát is több helyen leírták, hangsúlyozva, hogy a bevitelt követően sehol nem léptek fel káros hatások a gazdaszervezetben [132] Összegzésül elmondható, hogy ezek a sejtek amellett, hogy szupresszálják az autoimmun-reakciót, serentik a hematopoézist, ezen tulajdonságaik pedig ígéretessé teszik őket az autizmus terápiás alkalmazására.
Gyakorlati alkalmazás és üzenet a többi kutató számára.
 
Kutatócsoportunk céljául tűzte ki a köldökzsinór-vérből származó CD34+ sejtek és mezenchimális őssejtek kombinációjának tesztelését az autizmus gyógyítsában, fázis I-ben, illetve II-ben. Mint minden kutatásban, a miénkben is már jól bevált ezközök szerepeltek, amelyek segítették munkánkat, így az úgynevezett Abberrant Behavior Checklist-et, azaz a rendellenes magatartásformákat minősítő skálát, valamint a Vineland Adaptive Behavior Scale (VABS), vagyis Vineland adaptív viselkedési skálát használtuk az autista páciensekkel való munkánk során. Kísérleteink során mind a temporális lebeny hipoperúzionáltságát, az emésztő traktusban lévő limfoid hipertrófiát, immunológiai markereket és a hipoxiát jelző markereket is meghatároztuk. Számos kritériumot, kivételi-és bevételi szabályt felállítottunk, mielőtt a konkrét vizsgálatokat megkezdtük. 

Meghatároztuk azt az agyterületet, ahol a hipoxiát észleltük, valamint azt a részt az emésztőszervrendszerben, amelyet a gyulladásos folyamatok érintettek. Konkrét gyulladásos reakciókat jelző markereket választottunk, mint az IL-1, az IL-6, vagy a TNF-alfa vérszérumban mért szintjét. Ennek mérését követően hatékonyan ki tudtuk választani azokat a betegeket, akiknél a kapott értékek alapján hasznosnak és jól követhetőnek találtuk az őssejt-kezelést. [133,134] Szoros kritériumainknak köszönhetően volt olyan beteg, aki végül kiesett a vizsgálatból, mivel az általunk fontosnak vélt faktorok termelődése nem megfelelőképpen ment végbe a szervezetében. [135,77,78]

Jelen cikk egyik szerzője (F.S.) korábban már alkalmazott CD34+ és mezenchima sejtek kombinációjából adódó kezelést különböző betegségek gyógyításában. A gyógymód sikerrel járt az egyes betegek kezelésében, ám a résztvevő páciensek száma túl alacsony ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket lehessen levonni a terápiára nézve. Saját vizsgálatunkat és ezt a cikket azok a már meglévő eredmények késztettek publikálni, amelyeket ismertettünk, emellett számos olyan kutatásról is tudunk a területen belül, amelyek sikeresnek mondhatóak, ám nem lettek neves szaklapban közölve. Reméljük, tanulmányunkkal olyan támpontokat és aspektusokat szolgáltunk a szakemberek számára, amelyekből érdemes kiindulniuk, s az autizmusra irányuló terápiás eljárások fejlesztése során ezeket fel tudják majd használni.




2013-05-19 09:33:00

„TRILOGY” RADIOLOGIA - NEUROSEBÉSZET

TRILOGY - RADIOLOGIA

Radiológiai sebészeti kezelés:



Radiólogiaisebészet – a patológiai intracranialis elváltozás precíziós besugárzásának módszere, a sugárzások alkalmazásával (10-30 és magasabb Gy-ig izocenterben) és a sztereotaxiás technika használatával az ép koponyán keresztül. A terminust, svéd idegsebész L. Lekxell javasolta 1951-ben. A radiólogiaisebészet első készülékét L. Lekxell és B. Larsson biofizikus fejlesztették ki a XX. század 50-es évei végén. Az adott készülékekhez tartozik a „TRILOGY” néven ismert lineáris gyorsító, amely fontos helyet foglal az idegsebészeti arzenálban, mivel magasan specializált eszközként van jelen a széles skálájú intracranialis patológia non-invazív kezelésében (onkológia, érrendészeti rendellenességek, trigeminális neuralgia stb.).

A „TRILOGY” lineáris gyorsító abban segít, hogy a besugárzás elektromos vagy foton sugárzás formájában menjen végbe (6, 10 MeV) mind a nagyobb (40 cm-ig), mind a kisebb (kisebb, mint 1 cm) daganatok esetén erős sugárzási áram formájában (10 Grey-ig/perc). Különösen ki kell emelni, hogy a „TRILOGY” nem csak a radiosebészet számára javallt, hanem az intracranialis „célterületek” radiólogiaiterápiájára is, továbbá a gerincvelő, a gerinc, hasi- és mellüreg szerveinek, és még a kismedence patológiai elváltozások radiólogiaisebészeti besugárzására is.

A kezelés az agyban lévő besugárzott területre irányuló sugárzás sztereotaxiás módszerén alapszik. A besugárzás végbemehet multi-leaf collimator segítségével (a besugárzott terület összetett formája esetén), vagy az adott átmérőjű hengeres collimator-ok (cylindrical collimator) segítségével (gömb alakú daganat esetén). Mindemellett a külön-külön mindegyikből jövő besugárzás nincs káros hatással az agyra, de egy pontban összetalálkozva (izocenter), összefoglaló besugárzást bocsátanak ki, amely elégséges ahhoz, hogy kiváltsa a kívánt biológiai hatást a patológiai gócban. Ez a legtöbb esetben lehetővé teszi a daganat „látható” határain kívül lévő egészséges agyi szövet sugárzási károsodásának vagy az arteriovenosus.

Feltétlen ki kell hangsúlyozni, hogy a „TRILOGY” lineáris gyorsító nem csak a radiólogiaisebészet számára javallt, hanem az intracranialis „célterületek” rádióterápiájára is, továbbá a gerincvelő, a gerinc, hasi- és mellüreg szerveinek, és még a kismedence patológiai elváltozások rádiósebészeti besugárzására is.

Javallatok a radiólogiaisebészet esetén:



Hatékony módszer és alkalmazható a nem nagyobb, mint 3-3,5 cm-es patológiai gócok megléte esetén. Ez a feltétel azért fontos, mert a nagyméretű képződmény esetén a sugárzási terhelés a környező egészséges agyi szövetre túlságosan magasnak bizonyul, ami növeli a sugárzás utáni komplikációk kockázatát. A radiólogiaisebészeti kezelés hatása pozitívnak bizonyul, ha sikerül elérni a növekedés kontrolját vagy a patológiai góz méreteinek csökkenését meghatározott idő alatt. Az adott helyzetben ez egyenértékű a teljes eltávolítással vagy a sebészeti kezelés betegségtől mentes időszakával.

Egyértelművé kell tenni, hogy a radiólogiaisebészet – modern, magasan hatékony és progresszív kezelési módszer. Ezt a fejlődő országokban több mint 30 éven át szerzett világ tapasztalat is alátámasztja. Ugyanakkor, mint minden egyéb kezelési módszer, rendelkezik előnyökkel és hátrányokkal.

Ellenjavallt a radiólogiaisebészet alkalmazása az agy zsugorodását mutató gyorsan növekvő tünetek esetén, például a nagyméretű daganat következtében. Továbbá a nagyméretű képződések esetén a sugárterhelés az egészséges agyi környező szövetre túlságosan nagynak bizonyul, ami növeli a sugárzás utáni szövődmények kockázatát.

Az osztály főbb tudományos és gyakorlati irányai a kutatás integrált neurovisual módszereinek a kidolgozására terjed ki azzal a céllal, hogy emelje a nagyagy féltekék daganatai diagnózisának és sebészeti kezelésének hatékonyságát; továbbá az agy különböző nemű gócos károsodásai esetén folytatott funkcionális MRI-vizsgálatainak hatékonyságát; MRT biztosítását a sztereotaktikus biopszia tervezésénél, a célterület kiválasztását meghatározó kritériumok és a biopszia lefolytatási röppálya kidolgozását; a módszerek és a specifikus technológiai fogások összességének kidolgozását a helyi beavatkozás nagyteljesítményű számítógépes tervezésének teljesítésére vonatkozóan, azok extrapolációjával és a megkapott adatok bevitelével a navigációs operációs rendszerekbe.

Az osztály létrehozása óta több mint 40 000 páciensnél hajtottak végre diagnosztikus kivizsgálást, akiknél több mint 48 000 vizsgálatot végeztek el.

Az első radiologiai-neurósebészeti (radioneurosurgery) műtét 2010. október 27-én zajlott le.
2012. február 13-ai állapot – 244 radiólogiaineurósebészeti műtét került elvégzésre 232 betegnél a következő patológiával: cavernous angioma – 29, gaseroma – 2, neurinoma – 53, meningioma – 57, neurofibroma – 2, metastásisok


2012-04-29 21:52:00

Új lehetőségek a Parkinson-kór gyógyítására

A világon sokmillió embert - nem is csak az időseket - sújtó Parkinson-kór látványos kísérőjelenségét, az állandó végtagreszketést egyes idegsejt csoportok túlzottá vált aktivitása okozza.


Agysebészeti eljárással eddig elektródák, újabban pedig speciálisan kezelt gének beültetésétől várják a kutatók, hogy a reszketést vezénylő neuronokat megfékezzék.


A jelenleg még gyógyíthatatlan Parkinson-kór "dobogós helyen" áll a legtöbb halálesetet okozó neurológiai (de nem elme) betegségek sorában. A fejlett országokban átlagosan száz állampolgár között egy biztosan e betegségben szenved.
A kór ma már világszerte ismert nevét James Parkinson angol sebészről kapta, aki 1817-ben elsőként állapította meg, hogy az idős korban a végtagok megállíthatatlan reszketését, a merev görnyedést és a többi melléktünetet az agyban kialakuló kóros elváltozások idézik elő. Az általa "reszketeg hűdés"- nek mondott kór okát azóta is kutatják, ám arról eddig csak azt sikerült megállapítani, hogy az agynak az izmok működtetését vezérlő részében a dopamin nevű vegyi anyag mennyisége kezd csökkenni, majd eltűnni.
Amint a dopamin megfogyatkozik, a neuronok, az érző idegsejtek rendkívül aktívvá válnak, az izmokat akaratlan, vezérelhetetlen reszketésre kényszerítik, míg más izmok pedig egészen megmerevednek.


Azt azonban, hogy az életévek szaporodásával miért fogyatkozik meg egyesek agyában a dopamin, még nem sikerült megállapítani.
Sikerült viszont kifejleszteni olyan gyógyszereket, amelyek a betegség kezdeti stádiumában megállítják, vagy legalább jelentősen fékezik a dopamin fogyását. Ám, ha már előrehaladott a Parkinson-kór, a dopamint termelő neuronok száma addigra úgy megfogyatkozik, s aktivitásuk is csökken, hogy a gyógyszerek már nem segítenek.

Ugrás az orvoshoz (Pichkur Leonid Dimitrijevics)

2012-03-12 12:42:00

Végleges engedélyt kapott a Klinika szembetegségek őssejtterápiás kezelésre! (Látóideg sorvadás)

Az embrionális idegszövet alkalmazása a retina és a látóideg megbetegedéseinek kezelésekor


A retina és a látóideg disztróf megbetegedéseinek kezelése aktuális problémát jelent az oftolmológiában, mivel az ismert gyógyszerek nem biztosítják annak magas hatékonyságát, az ismert sebészeti módszerek pedig összetettek a kezelésben, több szövődményt idézhetnek elő és nem mindig járnak a kívánt eredménnyel. Ugyanakkor a megvakulás okai közül ezek a megbetegedések (a retina időskori makularegenerációja, glaukóma, stb.) vitatható első helyeket foglalnak az utóbbi néhány évtizedben.
Az utóbbi években különös figyelmet vont magára az embrionális szövetek alkalmazása a neurodegeneratív betegségek, traumák, az agy és a gerincvelő ischaemiás elváltozások kezelésekor. A fetoplacental komplex (fetoplacental complex)-be tartozó sejtek és szövetek magas biológiai aktivitással bírnak a növekedési faktorok, citokinek, enzimek és hormonok, stb. meglétének köszönhetően. A fetális szövetek tudományos és gyakorlati kutatásai hosszú utat jártak be az alkalmazásuk lehetőségének megvitatásától kezdve egészen a számos orvosi terület gyakorlatában történő alkalmazás megalapozásáig. A szem szöveteiben található őssejtek felfedezése pedig gyökeresen megváltoztatta a regeneráció lehetőségéről szóló elképzelést, első sorban a retina regenerációjáról. Az embrionális szövetek és sejtek alkalmazásának egyre nagyobb tapasztalatával találkozunk az oftolmológia területén. A ’90-es évek végétől számos kísérletre került sor, amelyek bebizonyították, hogy az embrionális idegszövet (EISZ) sclera-ra történő allo- és xenotranszplantációja nem gyakorol negatív hatást, továbbá a tumor stimuláló hatás is kizárt (N.V. Paszechenkova, H.D. Zhabojedov, 1996), az EISZ transzplantációja a látóideg burkok alá a metanol intoxikáció esetén megújítja a látóideg szerkezetét és javítja annak funkcionális állapotát (H.D. Zhabojedov, V.I. Cimbaljuk, N.S. Lucenko, M.P. Radchenko, 1998-2003). A mélyhűtött fetális idegsejtek beültetése után 14-ik napig az állatok kísérleti csoportjánál a retina burok morfológiai szerkezetének a normalizálása figyelhető meg, a beültetett mélyhűtött fetális idegsejtek pedig hatást gyakorolnak a retina sejtek reparatív regenerációs folyamataira a neurotrofikus faktorok előállítása által: a növekedést alakító faktor (TGF-1) és idegnövekedési faktor (GNF) (J.A. Demin, L.V. Litvinova, 2006-2009).
Általunk kidolgozásra került „A retina disztrófiának komplett kezelési módszere” (Ukrán Szabadalom №17297A, 1997.04.01; H.D. Zhabojedov, V.I. Cimbaljuk, L.D. Pichkur, O.P. Vitovska), amely biztosítja az EISZ transzplantációját a szubtenon térbe a sclerára és olyan betegek esetén alkalmazzák, akik retina pigmentes disztrófiában, makuláris degenerációban, látóideg atrófiában, glaukómában szenvednek. Az EISZ javítja a látó analizátor funkcionális állapotát, hozzájárul a látás élességéhez, a perifériás látás javulásához, „PECH”-hez („ПЕЧ” – fordító megjegyzése: nem találtam ennek megfelelőt). A folyamat stabilizációja 2 éven keresztül figyelhető meg a páciensek egyharmadánál.

Kapcsolat
Elérhetőség: +36 20 489 6102

Szőke Antal
E.mail: soskaritas@gmail.com

© AKS 2018. - All rights reserved.